Kezdem: Móni vagyok, ,,empatizáns” párkapcsolati tanácsadó. Ne vess keresztet, és a Teszlek Süveg se fog segíteni az ültetésemben, mert kizárt a hókuszpókusz. Hogy mégis MI EZ?
Aha, köze van az empátiához, de ez nem ilyen egyszerű.
Szövegelhetnék magamról szárazon oldalakon át, vagy megoszthatnám veled a földi pályafutásom téged alapvetően hidegen hagyó momentumait…
…esetleg kanyaríthatnám úgy a szót, hogy azt az érzést keltem benned, mekkora über király férfiszakértő vagyok, de megnyugodhatsz. Nem teszem.
Inkább megmutatom, ki is vagyok és mi ez. De főként azt, hogy ez számodra milyen értékes!
Én vagyok rajta.
Most azt hiszed, hogy jól meg foglak kérni, ugyan már légy oly széles, mint amilyen hosszú én vagyok és nyilatkozzál arról, hogy mit látsz a képen, vagy mit gondolsz róla!
Nos, rögtön megsértelek, mert engem ezek nem érdekelnek. De mielőtt veszett mód duzzogásba kezdenél, átfogalmazom: nem ezek érdekelnek!
Mondhatnád, hogy na ez is tufafalvai, de ismét téves megállapításra fogsz jutni.
Először is, mert az érzékelés és a gondolatok szubjektívek, de főként azért, mert a tieid nem érnek el. Amennyiben objektívek lennének, se érnének el.
én ÉN vagyok színesben vagy fekete-fehérben,
a bahamai napsütésben vagy rácsok között a porban, lenge nyári neglizsében vagy téli pufi dzsekiben,
sírva omolva a földre, vagy mosolyogva tekintve a Napba…
attól teljesen függetlenül, hogy TE minek látsz most épp engem a képen, vagy az alapján. Mondhatnád, hogy ez igaz, viszont az emberek gondolatai különböző nézőpontba helyeznek. Ez egy nagyon jó meglátás lenne részedről.
Én meg erre azt mondom, hogy gondolj rólam bármit, attól még, utólagos engedelmeddel, este vacsora lesz nálunk és holnap 8 után elfogyasztom a reggelim, miközben azon morfondírozom majd, hogy fogalmam sincs, mit is főzzek ebédre, mik a napi teendőim, mivel szeretnék kikapcsolódni délután… Érted?
Nem, nem! Nem vagyok önző, és a TSZ elnök se az én számból integet Neked, ha kinyitom.
Csupán a gondolataid NINCSENEK hatással rám. Nekem sikerült befolyást gyakorolni rád érzelmileg a képpel, majd a mondókámmal. Érzést ébresztettem és fojtottam el, aminek a folyamatát pontosan értem és tudatosan alkalmazom.
Hiába van a képen hideg, kosz, rács, penész, félhomály, komor körülmények, sőt elutasítottalak, majd kioktattalak, ez jó esetben mégis pozitív benyomást kelt benned. Mármint ezek ellenére én azt keltek. Mert ezt akartam demonstrálni Neked ezzel a szösszenettel. Mondjuk utálhatsz is így indításképp, hiszen a Te érzéseid. Én ezt is elfogadom és meg is értem, hiszen nem lehetek szimpatikus mindenkinek, sőt elfogadlak a negatív érzéseiddel együtt. Ezzel pedig az utálatod minimum közönnyé fokozódott irányomban. Ez pedig remek!
A képpel is csak hagytam némi időt az infó feldolgozására.
Más abszolút hallást kap tehetségnek, és zeneszerző lesz, vagy hajlékonyságot, hogy prímabalerina lehessen, vagy labdaérzéket, hogy sztárfocistává váljon…
én meg EZT.
Az empatikus ember tulajdonképpen ÁT-érez.
Már Murder ügynök is megmondta az X-aktákban, hogy
,,Az igazság odaát van.” ÁT!
Na persze, ha így nézzük, Murder se volt akkora hiper király, mert nem érek el a másvilágig, vagy az űrlényekig, csak az emberig, akivel kapcsolatba kerülök. Ilyenkor külön nyelvet beszélek velük.
Ha eddig eljutottál, már kezded kapiskálni a lényeget.
IGEN! Egy empata összehangol. Mi jelenleg, Te és Én, egy nyelvet beszélünk. Megmutatom Neked, hogy a Pároddal is sikerülni fog!
Nem tudok se kézrátétellel gyógyítani, se varázsolni, és hinni is felesleges ebben. A matektanárodban sem hittél, lehet, hogy nem is szeretted, mégis megtanultad a szorzótáblát, nem? Ha ,,matek nyelven” annyit tudsz, amennyit, akkor ez miért ne menne? Könnyebb a párkommunikáció, mint a matek egyébként is.
Ideje kikelni a tojásból!
Így, hogy kellemesen összemelegedtünk, kezdjünk is bele!
Azért olvastad végig ezt a badarságot eddig, hogy megtudd, ki vagyok. Ééééééés…nagyon nem érzed azt, hogy tényleg tudod is.
Ez számomra nem lenne probléma, de benned hiányérzet maradhatott. Alapból jó fej vagyok, ha eddig ez nem tűnt volna fel, úgyhogy oldjuk ezt most fel! Nem mindegy, hogy kitől tanulunk.
Tételezzük fel, arra vetemednél, hogy atomfizikai ismeretekkel bővítenéd a tudásod.
Nem szaladsz le a sarokra, hogy egy arra járó, cementporral diszkréten borított vakondnadrágos segédmunkástól kérdezd meg, hogy eszik-e vagy isszák?! Igaz?
Tőle a betonkeverés és alapozás fortélyait tudhatod meg biztosan.
Nem az atomfizikáét és nem a ,,pasi nyelvet”.
Lehet, hogy jártas az atomfizikában is, de ennek a valószínűségi statisztikája erősen a nullához közelít. A ,,pasi nyelvet” használja, de ő se érti. Hogyan tanítaná meg akkor Neked?
Megnyugtatlak, hogy nem futottál bele velem ebbe a csapdába! Párkapcsolati és házassági tanácsadó volnék, aki Neked fog segíteni.
Ezzel érezd kielégítve a hiányod, minden érdekeset megtudtál rólam, hogy belevágj a kurzusba! Minden puzzle a helyén…
Zárásként beszéljünk inkább egy kicsit még a szervezetről. Az egy rendszer, amely jó esetben működik valahogy. Hogy jól, vagy rosszul, az később lesz érdekes, most alapozunk.
Na már most:
A te szervezeted egy fizikailag, mentálisan és érzelmileg elválaszthatatlanul összekapcsolt, élő, bonyolult rendszer.
Mondok csodát: Nem csak tiéd, hanem MÁS emberé IS! Igen, a párodé is, akit szeretsz és időnként az őrületbe kerget. WOW!
A három felsorolt alrendszer persze külön- külön is tovább tagolódik szerve(ződése)kre, de abban megegyezhetünk, hogy együtt képeznek egészet.
Amennyiben a leírtakkal kapcsolatban egyetértesz velem, léphetünk a következő szintre. A leckék során az érzelmi alrendszerre fogunk koncentrálni, de nem választjuk el élesen a többitől.
Gyere és megmutatom, amit eddig nem, vagy nem élesen láttál!
